- Szia, Brooke!
- Hello!
- Mizu?
- 'Reggelt! - köszöntek a srácok.
- Sziasztok! Mindjárt kezdhetjük is, csak megkérdezem Charlie egyik titkárnőjét, hogy hova vitték a ruhákat. Oké? - épp jókor nyitott be Katy, az egyik titkárnő.
- Szia, Katy! Hova vitték a ruhákat?
- Szia, Brooke! A ruhákat a házadban vannak.
- Mi van?! Mért vannak a házamban?! - tudom lehetetlennek tűnik de nem ordítottam. - Egyaltalán, hogy vitték be? Csak nekem van hozzá kulcsom.
- Azt mondták kopogtak, de senki nem válaszolt, így megpróbáltak benyitni és nyitva volt.
- A francba! Ennyire nem lehettem hülye - motyogtam. - Valaki eltudja onnan hozni?
- Attól tartok nem, ezért jöttem, hogy szóljak nektek kellene odamennetek. - magamban elszámoltam lassan tízig, és próbáltam nyugodtan szólni.
- Rendben. - néztem rá a fiúkra akik elvoltak egymással, szerintem nem is hallották, hogy a házamhoz kell mennünk. Tekintetem Liam-re tévedt, aki úgy tűnik elég jól elvan. Valószínűleg nem is hiányoztam neki. Ennyit a BFF-ről. Hurrá! - Srácok! Át kell mennünk hozzám, mert odavitték a ruhákat. Kövessétek a kocsimat, mert nem fértek be mind hozzám. Ja, és valaki olyan vezessen akinek nem tereli el a figyelmét egy csinos csaj.
- Akkor tiéd a pálya, Louis - mondta Liam.
Követtek a házamig majd megmutattam hol a garázs, és leparkoltunk. Ezután bementünk a házba. A francba! Tényleg nyitva hagytam. A fiúk hatalmasat füttyentettek mire hátrafordultam.
- Mi van?
- Szép kéró - mondta Harry. - Már csak a benne lakó hölgy a szebb.
- Állj le, Harry! - mondtam hangulatomhoz képest nyugodtan. A ruhák a nappaliban voltak.
- A méreteteket nem tudtam így van olyan ruhadarab amiből több méret is van. Válasszatok nyugodtan, az emeleten a folyosó végén lévő két szobá kivűl bármelyik hálószobában felpróbálhatjátok. Azt szeretném látni, hogy milyen a stílusotok. Én addig telefonálok egyet ha nem zavar. Kösz! - ezzel mentek megnézni a ruhákat, majd felpróbálni. Én addig felhívtam a turnén megismert egyetlen normális embert aki ráadásul a legjobb barátnő lett. Kicsöngött. Remek akkor biztos nem dolgozik. két csengetés után meghallottam édes lágy hangját, amibe a fiúk oly szerelmesek.
- Szia, Selly!
- Na hogy vagy?
- Itt van a házamban - nyögtem fájdalmasan. Selena az egyetlen ember akivel erről beszéltem, az egyetlen aki valóban ismer. Selenát onnan ismerem, hogy a turnén sokat találkoztunk, aztán szakított JB-vel. onnantól inkább hívtuk egymást vagy néha taliztunk.
- Na ne! És hogy bírod?
- Őszintén nehéz fenntartani az álcámat, de aztán úgy tűnik nem is emlékszik rám.
- Tudja a neved?
- Csak annyit hogy Brooklyn.
- Brooke, gyere már fel, kérdezni szeretnék valamit - hallom Zayn hangját.
- Selena kihangosítalak jó? Mennem kell fel, mert Zayn kérdezni akar valamit, de nem akarom letenni. Nélküled nem bírom ki.
- Oké! Így legalább rájuk tudok szólni ha bunkók lesznek. - ezzel ki is hangosítottam. Felmentem az emeletre miközben, Selly-vel folyamatosan beszélgetünk semmiségekről.
- Hol vagy, Zayn?
- Egy szobában ahol hangszerek vannak.
- Mit keresel ott?! - siettem a szobába. Az összes fiú ott volt. - Hogy kerültök ide?! Szerintem ez egyáltalán nem egy hálószoba.
- Azt kerestem, így botlottam be ide - el is felejtkeztem a zeneszobáról így hirtelen. Ez az egyetlen hely ahova Selly-n kívül senki sem jöhetett be.
- De mi ezzel a baj cicababa?
- Melyik idióta volt ez - kérdezte Selena a telefonon keresztül.
- Harry - válaszoltam tömören. Amint ezt kimondtam hallottam, hogy nyílik majd csukódik a bejárati ajtó. pár másodperc múlva Selena jelenik meg az ajtóban. A fiúk csodálkozva nézik barátnőmet.
- Selena? - kérdi Liam.
- Nem seggfej, csak egy hologram, aki mindjárt felpofoz - mondta barátnőm miközben megölelt.
- Ismeritek egymást?
- Nem, basszus, csak idegenekhez járkál, ölelgeti őket, és beszél velük telefonon. - mondom oda se figyelte, majd eszembe jut hol is vagyunk. Végignéztem a ruháikon és láttam hogy még nem próbáltá fel őket. - Menjetek, próbáljátok fel őket, és majd meglátjuk melyik tetszik és kinek.
A barátnőmmel leültünk lent a kanapén és beszélgettünk, amikor komolyabb témába vágott.
- Hogy vagy?
- Jól, köszi.
- Nem úgy értem. Liam-re gondolok.
- Őszintén? Nem emlékszik rám, pedig legjobb barátok voltunk. Eldobott a külsőm miatt - nevettem fel keserűen. - Nem volt ott a szüleim halálakor pedig rohadt nagy szükségem lett volna rá. Egyedül hagyott. Négy évig nem találkoztunk, mindkettőnk karrierje egyre feljebb ment. A sok év barátság után nem ismert fel. Előbb-utóbb összeomoltam volna, ha tavaly nem találkozunk, és nem segítesz. Utálom őket mégis minden egyes rohadt dalukat megtanulom és eljátszom.
- Figyelj rám! - fogta meg a vállaimat és maga felé fordított a kanapén. - A neved Brooklyn Wolf. Erős nő vagy. Sikeres stylist. Liam összetörte a szíved. Az enyémet Justin. De segítünk egymásnak kimászni a gödörből. - bólintottam és épp megakartam kérni hogy halkabban az ilyen dolgokról, mert fent vannak a fiúk, és nem szeretném ha meghallanák a nevemet, de ekkor csörömpölést halottunk a lépcső felől, mindketten felkaptuk a fejünket. Ott állt a lépcső tetején Liam és meredten bámult engem.
- Brooke...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése