- Sajnálom Liam! Azért jól vagy? - kérdeztem, de a válasz rosszabb volt mint gondoltam.
- Jól vagyok, Brooke. Így is sok lehetőségünk lesz. Nem ezért akartam veled beszélni, hanem hogy, megmondjam szakítsuk meg a kapcsolatainkat. - hát nem erre számítottam. Az arca alapján azt is mondhatta volna, hogy ,,esik az eső". Az enyém érzelemmentes maradt ahogy próbáltam nem elsírni magam előtte.
- Miért? - csak egy szó. Ennyit birtam kinyögni.
- Mert nem sokára megyünk turnézni és nem maradna sok időm a barátságunkra.- ezekkel a szavakkal próbált megnyugtatni. Zajokat hallottam a szobájából. Tehát a fiúk is ott vannak. Ők mind külön indultak el a versenyben, de így nem jutottak volna be. Nicole Scherzinger miatt váltak csapattá. Azóta összebarátkoztak és mind Liam haverjai lettek. Tudtam, hogy Liam nem azért akarja megszakítani velem a kapcsolatot, mert nem jutna rá ideje.
- Viszlát Liam! - úgy tettem mintha kimennék a szobából, pedig csak az ablak mellett voltam úgy, hogy véletlenül se láthasson meg. Hirtelen meghallok egy hangot, talán Louis.
- Ne bánkódj már, haver!
- Örülnöd kellene, hogy megszabadultál attól a rondaságtól.- ez azt hiszem vagy Harry vagy Zayn lehetett. Hallottam, hogy valaki felnevet. Liam. Az ő nevetését bárhol felismerem. Tehát szerinte olyan vicces, hogy ronda vagyok. Lehet, hogy nem vagyok szép a pattanásokkal, a fogszabályzómmal és nem adok annyira a külsőmre, de Liam mindig azt mondta neki úgyis csak a belső számít. Ezzel utáltam meg a One Direction-t. Elhatároztam hogy megváltoztatom a külsőm.
Félévvel később:
A kórházban vagyok. Anyáék autóbalesetet szenvedtek, apa azonnal meghalt. Annyira hiányzik, ráadásul, mint egy rossz könyvben vagy filmben, haraggal váltunk el. Ilyen az életem. Pedig apához álltam a legközelebb. Ő vigasztalt Liam után, ő volt az aki férfi létére segített nekem ,,átváltozni". Ő volt a támaszom. És már nincs itt én meg zuhanok a mélybe. Anya a műtőben van, az orvosok próbálják életben tartani. Két órával később hallom, hogy a nevemen szólitanak.
- Ms. Wolf? - ez annak az orvosnak a hangja aki anyát műtötte. De a műtétnek még nem lehetne vége. Anya nem halhatott meg. Ekkor jutott eszembe, hogy válaszolnom kellene.
- Igen?
- Az anyját elvesztettük. Őszinte részvétünk - leblokkoltam. Sírni akartam de nem bírtam. Meg akartam gyászolni őket, de nem tudtam sírni, úgy igazán zokogni. De könny hiányban sem volt részem. Ezerszámra folytak végig arcomon.
- Van valaki akit értesíthetünk magán kívül? - az orvos hangja zökkentett vissza a jelenbe. Nem volt már senkim. Anya és apa egykék voltak, ahogyan én is. A nagyszüleim meghaltak. Némán ráztam a fejem. Egyedül maradtam.
3 és fél évvel később:
Felejteni. Ezt akartam. Elfelejteni a szüleim autóbalesetét. Elfelejteni Liam-et és a bandát. Egyik sem ment. A szüleimet nem tudtam elfelejteni túl sok az emlék. Liam és a banda mindenhol ott van. Még négy év elteltével is hallom, ahogyan azon nevet, hogy milyen csúnya vagyok. De megváltoztam. Kívül-belül. Kívül máshogy nézek már ki, mint 17 évesen. Belül sokkal keményebb vagyok, és egy láthatatlan , mégis annál erősebb falat húztam az érzelmeim köré. Senki nem látja ha szomorú vagyok, majdnem mindig egy érzelemmentes álca van rajtam. 21 évesen egy híres stylist cégnek dolgozom, rengeteg hírességgel volt már dolgom. Egy nagy házban lakom, 7 szobás. Azért ilyen nagy, hogy eltemessem magamban a szüleim emlékét. A régi házunk épphogy 3 szobás volt, tele régies bútorokkal, a mostani az ellenkezője. A 7 szobából egyben vannak a szüleim cuccai. Ugyanúgy van berendezve, mint az övéké volt. a ház maga egy nagyon tágas nappaliba benyíló bejárati ajtó, amerikai konyhával, hatalmas fürdőszoba lent is fent is, 7 hálószoba az emeleten, egy konditerem és a kertben van egy hatalmas medence. Tudom most azt hiszitek, hogy egy 21 éves lánynak honnan van ennyi pénze ezekre. A szüleimtől. A régi házunkat eladtam a bútorokkal együtt. Az otthonomat szép lassan rendeztem be. Hétfőn reggel épp aludtam amikor megszólalt a telefonom. Mondanom sem kell mennyire dühös voltam, de egyrészem mégis hálás volt a főnökömnek, mert a szüleimről álmodtam.
- Halló? - szóltam bele álmosan a telefonba.
- Brooke, gyere be!
- De szabadnapom van!
- Brooke!
- Tudod milyen pocsék volt JB mellett dolgozni?
- Most!
- De...
- Azonnal!
- 10 perc és ott vagyok - tettem le a telefont. A főnököm. Hát igen, Charlie Ray. Néha jó fej, néha kész Lucifer. Pár évvel idősebb csak nálam, így tegeződünk. 10 perc múlva már ott voltam az iroda előtt. Épp léptem be a szobába, amikor meghallottam egy ismerős nevetést. Liam. Ugye Charlie most csak viccel velem?! Mikor túltettem magam az első sokkon, beléptem és rezzenéstelen arccal mentem be ahol az 5 fiú és a menedzserük ült.
- Sziasztok! - köszöntem látszólag kedvesen, majd leültem a főnököm asztalához lévő legközelebbi fotelba.
- Na megjött az én legjobb stylistom - mondta Charlie.
- Mindenkiről ezt mondod - néztem rá.
- Ez igaz.
- Engem Paul Higgins-nek hívnak, én vagyok a fiúk turnémenedzsere. - mondta a mosolygós férfi.
- Brooklyn - fogtam vele kezet. Jó fejnek tűnik, első látásra megkedveltem.
- Zayn Malik - intett az említett srác majd sorban utána a többiek is bemutatkoztak.
- Niall Horan
- Louis Tomlinson.
- Harry Styles.
- Liam Payne.
- Sziasztok! - a régi énem mát összetört volna de ez az új erősebb.
- Brooke, az lenne a dolgod, hogy a következő turnéra velük mész...- kezdte Charlie de közbeszóltam.
- Charlie, nem mehetek.
- Na és mért nem? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Tegnap jöttem haza egy turnéról, ahol egy évig - hangsúlyoztam ki az 1 évet - voltam összezárva azzal a Bieber gyerekkel.
- Annyira nem lehetett rossz.
- Nem? ,,Brooke! Ez nem tetszik hozz másikat" ,,Nem inkább mégis az első volt a jó" ,,Szomjas vagyok. Brooke hozz vizet"- utánoztam JB hangját - mintha csak a titkárnője volnék! Rohadtul éreztem magam, mégsem jöttem vissza, mint az előző két stylist.
- Hadd forditsam le a helyzeted. Vagy elmész velük vagy ki vagy rúgva. Te döntesz! - nézett rám jelentőségteljesen amiből rögtön tudtam mi lenne a folytatása, ha csak ketten lennénk. Nagyjából ez:,,Vagy elvállalod, vagy tönkreteszlek". Megeresztettem egy jó nagy káromkodást.
- Rendben - szűrtem ki összeszorított fogaim közül. Majd Paul-ra néztem, hogy elmondja mikor-meddig-milyen ruhákat kellene összeállítanom.
- Ne aggódj! Velünk csak fél évig lenne dolgod, de ha majd szeretnél és a munkád is megfelelő, maradhatsz is. Szóval a fiúk utcai és fellépő ruháikat kellene összeállítanod a turnén. - tudtam, hogy kedvelem ezt a pasit, de most még jobbnak látom. Ha akarok már fél év után eljöhetek, de ha szeretnék maradni maradhatok is állandó stylistként is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése